Született: Kolozsváron. Élt: 1912. május 17 – ­Salzburg, 1997. január 7.

A világhírű hegedűművész, kamarazenész és karmester a 20. század egyik világszerte legismertebb magyar zeneművésze. A budapesti Zeneakadémia hegedű tanszakán 1924-től 1929-ig Zsolt Nándor, majd l929-193l között Hubay Jenő növendéke volt, s az 1928/29-es tanévben zeneszerzést is tanult Kodály Zoltánnál. 1927-ben debütált egy, a zeneszerző vezényletével bemutatott Richard Strauss kompozícióval. 1931-ben diplomázott, közben elnyerte a Zeneakadémia Hubay- és Reményi díjait. l94l-től 1946-ig, Magyarországról való távozásáig a Zeneakadémia hegedűtanára volt.

Krausz Ilonkával és Vincze Lászlóval megalakította a Magyar Triót, majd 1935-ben megalapította az Új Magyar Vonósnégyest, amellyel 1936-ban részt vett Bartók V. vonósnégyesének európai bemutatóján. 1940-ben Végh Sándor Zöldy Sándorral, Janzer Györggyel és Szabó Pállal megalakította saját kvartettjét,.A csupa kiváló szólistából álló Végh-kvartett nagy sikereket aratott világszerte: 1946-ban a genfi Nemzetközi Zenei Versenyen 1. díjat nyertek, s ezután több hangversenykörutat tettek Európában, Észak- és Dél-Amerikában, valamint számos lemezt készíttek. Repertoárjukon gyakorlatilag a kvartett-irodalom valamennyi remekműve szerepelt, sorozatban játszották Beethoven, illetve Bartók összes vonósnégyesét. Ezzel párhuzamosan Végh Sándor hegedűszólistaként is jelentős nemzetközi karriert futott be (egyik specialitása Bach összes szólóhegedű-művének előadása volt), s a hangszert idős koráig nem tette le a kezéből.

Az előadóművészi pályán szerzett gazdag tapasztalatait kamatoztatta egyre jelentősebbé váló pedagógiai munkásságában. Tanított Baselben, Freiburgban, Düsseldorfban és Salzburgban. 1952-ben megismerkedett Pablo Casals-szal, akinek meghívására évente tanított és hangversenyezett Zermattban, Prades-ban, majd a csellista halála után Marlboroban. A zenei élet legkiválóbb művészeivel játszott együtt. Az olaszországi Cervóban 1964-ben megalapította saját kamarazene fesztiválját, tanított, hangversenyezett, emellett rendszeresen vezényelte a Végh Sándor Kamarazenekart és a Marlboro Fesztiválzenekart. 1972-ben Hilary Tunstall-Behrens kezdeményezésére Cornwallban újabb Végh-centrum alakult, amikor beindult a Nemzetközi Zeneszeminárium (Prussia Cove) működése. Pedagógiai munkájának csúcsát, kiteljesedését azonban kétségtelenül a salzburgi Mozarteum mindenkori növendékeiből álló Camerata Academica vezetésével (1978-tól) érte el. Életének utolsó periódusában világszerte nagy sikerrel szerepelt és sok lemezfelvételt készített az osztrák előadói tradíciókat híven őrző és továbbvivő kamarazenekarral.