A romantikus és utóromantikus stílusjegyeket magukon viselőművek közös jellemzői a szélesen áradó, invencióban gazdag dallamok, a dús zenekari hangzások.
Emmanuel Chabrier tekinthetőa modern francia zene előfutárának, műveinek ritmikája, változatos és sokszínű hangszerelése, szellemes zenei ötletei nagy feltűnést keltettek a kortársak között, munkássága később a Hatok csoportjának tevékenységére is nagy hatással volt.
Richard Strauss életművében a szimfonikus költemények és az operák mellett viszonylag kevés kamara- és versenymű található. Ám ezekben a műfajokban, miként a szimfonikus alkotásaiban is, sok alkalommal használja a kürtöt, mint szólóhangszert. Ezt valószínűleg családi kötelékkel magyarázhatjuk: édesapja, Franz Strauss a bajor királyi operaház kürtöse volt.
Ernest Chausson művészetére két zeneszerzővolt nagy befolyással: César Francktól, aki a párizsi Konzervatóriumban a tanára is volt, főleg a zenei formálás szabályait vette át, míg Richard Wagner főként a harmóniavilágára volt hatással. Egyéni stílusára különösen jellemzőa ciklikusság, hiszen a rendszeresen visszatérőtémák kihangsúlyozzák a műegységét.

Romantikus-est

Savaria Szimfonikus Zenekar

E. Chabrier: Gwendoline – nyitány
R. Strauss: II. Esz-dúr kürtverseny
E. Chausson: B-dúr szimfónia

Közreműködik: Philip Schmelzle / Németország /

Vezényel: Thomas Herzog / Svájc /