Mindnyájan függők vagyunk – legyen az társ, pénz, szerencsejáték vagy épp valamilyen káros szenvedély. Szücs Zoltán saját élményein keresztül mutatja meg a pusztító függőség hatásait, de nem szomorú önvallomást ír: nevetéssel oldja a fájdalmat, és velünk is megláttatja gyarlóságainkat.

Az i. e. 74 körüli Római Birodalomban játszódó Spartacus Seregi László első igazi nagybalettje volt, amely egy csapásra mérföldkő lett a magyar táncéletben. Generációk sora élvezte 1968 óta a történelmi témájú koreográfiát, amely az ókori rabszolgalázadás történetét dolgozza fel úgy, hogy közben igazi mondanivalója nem a forradalom, hanem az emberi érzelmek, döntések az elnyomás ideje alatt.

A Szente Vajk vezette, megújult Erkel Színház egyedülálló hangulatából és az olasz nyár életérzéséből született ez a könnyed, zenés előadás. Kisváros az olasz tengerparton, annak is varázslatos, napfényes főtere. Nem is lehet ennél jobb hely, hogy szerelemről, vágyról, tavaszról szóljanak az örökzöld slágerek. Imádnivaló, bolondos szereplők gabalyítják a szerelmi szálakat: Don Tomao, a korosodó amoroso, könnyűvérű szobalánya, egy leleményes panziósnő, a környék legpocsékabb kávéját felszolgáló presszós, az életunt milliomos és a többiek, mind kergetik az álmaikat, míg a komédia közepén ott áll szédülten egy magyar lány, Viktória, aki egy szót se ért olaszul. Ebből nem sülhet ki más, csak két és fél óra fergeteges vidámság.