A félkegyelmű Dosztojevszkij egyik legnagyobb hatású műve. A regény központi kérdése: vajon a tökéletes jóság, a krisztusi szeretet meg tudja-e menteni a velejéig romlott, pénz- és kéjsóvárgástól, tomboló indulatoktól és önzéstől szenvedő világot.

Dosztojevszkij Miskin herceg alakjában a tökéletes szépségű embert akarta megteremteni. Mivel a világban tökéletes embert nem talált, Krisztus tulajdonságaival ruházta fel. A herceg Dosztojevszkij eszméinek megtestesítője, maga a megtestesült jóság, a szó legnemesebb értelmében, felsőbbrendű ember, aki azért jött, hogy fényt hozzon a világba. Mindamellett hús-vér, és főként csupa ideg-ember. A világ azonban félkegyelműnek, idiótának tartja, mert tisztaságával, naivitásával és betegségével - epilektikus rohamok gyötrik, mint az írót - sokszor komikusan hat. Azonban mégis nagyon nagy hatással van az emberekre, kizökkenti őket megszokott életformájukból, gondolkodásmódjukból. Egy kicsit mindenki megváltozik, aki kapcsolatba kerül vele. Mindenki, akivel találkozik, jobb lesz utána.