Azután pedig napokig nem áll szóba senkivel, csak egyfolytában úgy tesz, mintha sietne. Ő Sanyi. Hozzátartozik a város képéhez. Mint ahogy hozzátartozik az eladósodás, a munkanélküliség, a bűn és az előítéletek, a reklámok és a földre hullott aprópénz. Ebben a dokumentarista táncszínházban egy rejtőzködő sorsot próbálunk szóra bírni, és szeretnénk a magányos csavargó szemszögéből megmutatni a város főutcájának hétköznapi drámáit.

MÉDEIA:

Nincs meg egy olyan sötét alakja a görög mitológiának, mint a második koreográfia hősnője, Médeia. A barbár varázslónő Iaszónnak, hűtlen férjének új asszonyát és annak királyi apját őrült féltékenységből egy lángoló, csontig perzselő bűvös köpennyel pusztítja el. Majd bosszúját tetézve, hogy Iaszónnak meg írmagja se maradjon, lemészárolja két fiúgyermekét. Gyűlöletének nincs határa: hiába kéri könnyek között a gyászoló apa sarjai holttestét a gyilkostól, Médeia még a végtisztességet is megtagadja szülötteitől. Létezhet-e bármilyen magyarázat ilyen szörnyűségekre, vagy csak a pusztító erejű, szélsőséges érzelmi megnyilvánulásoknak néma szemlélése marad az utókor szamara?