A traumatikus megszállottság komédiája

Harpagon, “A Fösvény”, Moliére komédiájának címszereplője magányos ember. Nagyon gazdag, de minden pillanatban retteg az elszegényedéstől. Egyedül felnevel két gyereket, egy lányt és egy fiút. Hogy miként maradt egyedül, nem tudjuk.  Harpagon a megszállottságig fukar. Ennek a fukarságnak a történetéről sem tudunk semmit.   Csak azt, hogy megmérgezi vele a környezetét és a gyermekeit.  Harpagon fösvénysége kínosan komikus, bosszantóan értelmetlen.

A gyerekek eladósorba kerülnek és Harpagon ebben is pénzt lát. Nem érdeklik az érzelmek, pánikszerű kíméletlenséggel árusítaná ki a gyermekeit, dús hozományt és magasabb társadalmi státuszt remélve. A gyerekek azonban mást akarnak. Mást szeretnek. Itt kezdődik a dráma és a komédia. Harpagon, ez a “selfmade” ember, mindenkire és bárkire lő, akiről úgy véli, az útjába áll, vagy pénzére hajt.  Megszokta, hogy rafinériája és bulldózer energiája előtt nincs akadály.  

A gyermekek azonban ellenállnak és a harc a vagyonért és a szabadságért egyre elkeseredettebbé, már-már abszurddá válik. Harpagon, hogy akaratának ellenszegülnek, groteszk bosszút forral, bizarr manőverekbe fog. Kapcsolatait a haszon koordinátarendszerében éli meg. Mert nem találkozott még a szerelemmel…vagy elfelejtette. Vagy kitörölte. Mert pénzben méri az életet.  Akárcsak Kurázsi mama.  

Apokaliptikus áriája a vagyona elvesztéséről torz nyüszítés a fülnek, melyet a kárörvendő környezet hahotája kísér.