A vásári forgatagban három színész a bibliai Eszter-történettel lép föl a deszkákra, ezt konferálja föl a trupp igazgatója, aki maga is játszik persze: „SZÍNIDIREKTOR: Ki ordít? Pogány? Keresztény? / Viselkedni nem tud, ez tény. / Mit ma játszunk: Komédia. / Igen régi história: A szép Eszterről szól, akit / A perzsa sah ágyába vitt. / Nos, hát a perzsák. Ki tud ma róluk? / Híresek voltak… és utódjuk / Szintén naggyá vált – ez látható – / A Bibliában olvasható."

MIÉRT NEM TEHETEK SEMMIRŐL

„Mint minden feldolgozásom, ez a „Vásári búcsú” is néhány dolog összeeséséből jött létre: vonzódásom a darabhoz találkozott a benne meglévő hiánnyal és a kézzelfogható színházi igénnyel. A folyamat mindig ugyanaz.
Valaki – egy Színház, vagy rendező, vagy, mint ebben az esetben:
egy csavargó banda – megkérdez: – De mit játsszunk?
Lapozgatok az agyamban, és javaslatot teszek: Ezt és ezt
– De mi ez? – Ó, egy darab, nagyszerű darab!
Az illető elmegy, elolvassa és visszajön:
– De ezt nem lehet eljátszani, tényleg nem. – De ha mondom.
– De nem, ha mondom…
Akkor megyek, és újra olvasom. Aztán írnom, azaz költenem kell."

(Peter Hacks)