Brahms szenvedélyesen szerette és kutatta a múltat, fantasztikus kéziratgyűjteményt őrzött, a zenei múlt minden relikviája csodálattal töltötte el. A Bécsi Zenebarátok Egyesületének könyvtárosa mutatott meg neki egy addig elveszettnek hitt Haydn-kéziratot, amely egy fúvósokra írt divertimento kottája volt. Brahms lemásolta a Szent Antal korál című tételt – erre írt nyolc variációt és egy finálét először két zongorára, majd ezt átültette zenekarra. Az azonos hangnemben, B-dúrban írt zongoraverseny szimfónia kaliberű és gazdagságú alkotás, ősbemutatóját Budapesten tartották 1881-ben. A harmadik szimfónia két évvel későbbi, leghíresebb része pedig a harmadik tétel, amelynek szívhez szóló lírai főtémáját a Szereti ön Brahmsot? című filmben is felhasználták.