Egy este is, ahogy szokta, kikészítette a maradék bőrt, hogy másnap elkészítsen belőle egy cipőt. De aznap, az éj leple alatt, manók látogattak a cipész műhelyébe és elkészítettek reggelre a szép pár lábbelit. Így ment ez estéről estére, egyre több cipőt készítettek a suszternek, aki újra jómódban élhetett. Nem is volt hálátlan a cipész és a felesége, cserébe ruhákat varrtak a manóknak, és azzal lepték meg őket.

Na de kik is ezek a manók? Ők csak egyszerűen manók? Akik csak jót szeretnének?
Vagy mit, és kit hívhatunk még “manónak”?
Barátságot? Jó szándékot? Önzetlenséget?
Vajon hozzánk is ellátogatnának a manók?
Vagy akár én is lehetek “manó”?