Juhász Ferenc: A szarvassá változott fiú - kiáltás a titkok kapujából
A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház és a Gyulai Várszínház közös produkciója.

A költő 1955-ben írta A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából című versét. Inspirálója Bartók műve, a Cantata profana volt, mely a kilenc csodaszarvas román eredetű népi regét dolgozta fel. Vidnyánszky Attila a színház eszközeivel újraírta Juhász Ferenc versét, és az így létrejött, sokféle hangulatot egyesítő, de alapvetően
mégiscsak lírai jellegű színpadi kompozíció a társulat szuverén világértelmezését fejezi ki.

Juhász Ferenc művében a fiú elhagyja az édes otthon biztonságát, és egy másik, egy korszerűbb világ meghódítására készül. A villanyoszlopos várost választja, a tudást, a mindenség titkainak felfedezését. Magára maradt anyja hiába hívja, öregségére, tehetetlen kiszolgáltatottságára hivatkozva, hiába csábítja a régi emlékekkel, megszokott, harmonikus életükkel. A szarvassá változott fiú tudja, oda nem térhet vissza, mert az a világ már nem az övé… ”a fiú visszakiáltott, szarvas-hangon búgott a ködben: anyám, édesanyám, nem mehetek vissza, anyám, édesanyám, ne csalogass engem…” A halott apa emléke sem téríti haza. „Csak meghalni megyek, meghalni oda vissza, meghalni megyek, csak meghalni megyek édesanyám:… akkor leszek a kisfiad újra, mert az csak neked fáj édesanyám, jaj, csak neked fáj, édesanyám.”. Az előadás balladaszerű megszólaltatásban, látványos színpadi képekkel, zenével, tánccal megjelenítve a mondanivalót, végigkíséri a kiválasztott utat a titkok kapujáig. A hűség az övéihez, az anya iránti szeretet, a halott apa örökének továbbvitele azt sejteti, mégsem hiábavaló az otthont elhagyó áldozat.

Dramaturg: Szász Zsolt
Koreográfus: Horváth Csaba
Díszlet: Alekszandr Belozub
Jelmez: Alekszandr Belozub
Rendezőasszisztens: Kozma András

RENDEZŐ: Vidnyánszky Attila