Férfi és nő hogyan is érthetné meg egymást, hiszen ahogy Karinthy rávilágít, mind a kettő mást akar. A férfi a nőt, a nő a férfit. Joe DiPietro és Jimmy Roberts musicalében két férfi és két nő bolyong a párkeresés útvesztőjében. Szerelemre vágynak, de félnek a kötődéstől.  Kapcsolatot szeretnének, de félnek a hűségtől. Családot szeretnének, de félnek a gyermekvállalástól. A labirintusban neonfeliratok világítanak: „erre gyere”, „vigyázat, csapda”, „zsákutca”, „kijárat”. A négy szereplő azonban nem hallgat a táblákra, és minden utat kipróbál. Legalábbis látszólag. Lehet, hogy az útvesztő csak a fejükben létezik? Lehet, hogy elég gondolatban bejárni minden utat, és aztán tudatosan egyet választani? És hogy mi kell ehhez? Felelősség? Kötődés? Ájlávjú!