Születésekor a darab az amerikai álom kegyetlen torzképe volt. Sikert
hazudni, mosolyogni, bizakodást színlelni akkor is, ha már nincs többé
remény – kötelező amerikai lecke. Ha nincs pénzed, pozíciód, senki vagy.
Nem becsül többé a szomszédod, a főnököd, sőt a saját fiaid se. Nem
marad számodra más, mint a halál. Az előadás utolsó jeleneténél mindig
tapintható a csend. A nézőtéren ott motoz a kimondatlan kérdés: és
nálunk? Mi is ide tartunk? Vagy már ide is értünk? Csak pénzben,
eredményben mérjük az embert? És senki az, akinek nem sikerült? Akinek
nem így sikerült? Talán nem. Reméljük, hogy nem. Hogy nem késő. Hogy
mégsem késő.