Hányszor hallottad már ezt?
“Új év, új élet!”
És hányszor mondtad?
És hányszor működött...?

Gondolkodtál már azon, miért nem?
Elmondom.

Elmondom, nekem miért nem ment.

Elmesélem az én történetem.
Eddig is ezt csináltam, csak más bőrébe bújva. Hisz erről szól a színház. Én játszom, te nézed és érzed, amit érzek.

Most is így fog történni, csak én én leszek.

Elmesélem, én hogy bonyolítom túl az életet...
...én hogy akadályozom magam.
...én hogy agyalom szét a világot ahelyett, hogy egyszerűen csak éreznék.

És elmesélem, én mire jutottam:

Nekem mit jelent érezni.
Mert ettől egyszerű az élet.
Hogy érzek.

“Sírni, ha fáj. Remegni, ha félek.
Olyan jó néha érezni, hogy élek.”

Segítségemre most is versek, dalok és a színház lesz.

Mert a versek és dalok olyan varázsigék, amik rögtön a szívhez beszélnek.

És mert “Színház az egész világ.”

Akkor játsszunk!
Együtt.

Várunk titeket!

A gitárom és én