Az Irányítás Művészete

Avagy vedd a kezedbe a Sorsodat!

Először is:
Szerinted van Sorsod?
És éled?
Mennyire vagy ura az életednek?
Mennyire vagy képes irányítani a dolgokat?
Mennyire vagy meggyőző, lehengerlő, elsöprő?
És mennyire szeretnél az lenni?
Már csak egy pár kérdésem van:
Nem lehet, hogy te akarsz Sorsot játszani?
És tökre megértem!
Nem könnyű.
Nagyon nem…

Mindent és Mindenkit Mindig irányítani nagyon-nagyon fárasztó feladat…
Nem véletlenül nem a mi dolgunk.
És mégis azt játsszuk.

Mert így nem érezzük az bizonytalanságot.
Mert így nem érezzük, hogy fáj.
Mert így nem érezzük, hogy mennyire fáj.
Mert így nem kell változtatni.

Az abszurd az egészben, hogy azért szenvedünk, mert nem merünk felelősséget vállalni.

Azért játszom Sorsot, hogy ne kelljen élnem a saját sorsom.
Azért játszom Sorsot, hogy ne kelljen felelősséget vállalnom az én sorsomért.
Azért játszom Sorsot, hogy ne kelljen kezembe venni a sorsomat.

Nem is tudom, hisz tele van kezem mások Sorsával.

“Mert, ha őket irányítom, nem fáj.”

Dehogynem. Folyamatosan fáj és esélyem sincs.

Az Irányítás Művészete az az est, ahol vissza lehet adni a kölcsönvett sorsokat.
Versek és dalok segítenek a folyamatban, hogy meglássuk és letegyük azokat a terheket, amik már nem szolgálnak minket.

Másfél óra, amiben lerakható, ami nem az én felelősségem és visszavehető minden, ami az enyém.

És ami ennél is fontosabb:
Visszavehető az irányítás.
Az Én saját Sorsom felett.
Egyes Egyedül az Enyém felett.
Mert CSAK ennyivel tartozom.
Magamnak, a szüleimnek, a szeretteimnek, az életnek és a sorsnak!
A saját Sorsommal!

Várlak szeretettel!