A puszta kitettségi hatás (vö: szociálpszichológia) nagyjából annyit tesz, hogy akit többet látunk, azt szimpatikusabbnak találjuk, anélkül, hogy bármilyen interakcióba kerülnénk vele. Itt pedig még interakció is előfordulhat.

A Baby Bumm-ban kisbabás anyukákat és a babáikat látjuk a színpadon. A szülővé válásról és az utána következő első év tapasztalatairól szóló saját történeteken alapuló, közösségi előadás tétje, hogy az anyaság és a kisbabalét ne szoruljon ki a láthatóság tereiből, és ne is legyen beburkolva a politikai korrektség általános cukiság-mázába. A “puszta kitettség” egyszerre szociálpszichológiai és mivel szemlélhető testekről van szó, színházi jelenség. Mi történik, ha a társadalmi terek helyett egy black box színpadra helyezzük a baby-ket és anyukáikat? Merjük nézni őket? Cukiság a köbön? Túlzott realizmus? Milyen egy kismama igaziból? Mennyit bukik egy baby? Ezúttal nem kell ,,jól viselkedni”, szabad viszont szoptatni, karattyolni és bömbölni, és mindezt kivételesen még nézni is szabad.

Rendező: Sebők Bori

Drámainstruktor: Török Tímea

Dramaturg: Herczog Noémi

Szöveg: A játszók írásai és improvizációi alapján írta és szerkesztette: Sebők Bori és Török Tímea

Játsszák: Balogh Szilvi, Csábi Anna, Móga Piroska, Németh Vercsi, Oláhné Czeizing Hedvig, Pénzváltó Zsófia, Szabó Veronika, Sztripszky Hanna

Produkciós vezető: Erős Balázs

Az előadás létrehozását az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta.