Székely Csaba sötét komédiájának fergeteges előadása, bár a vége felé kissé túljátsszák a temetés utáni részeg hazatérést, az ablakon való bemászást stb. Egyszerű külsőségek, egyetlen kulisszafal és a legszükségesebb berendezési tárgyak, kellékek között frenetikus játék. Ám a divatos fekete humort ritkán látni ilyen hitelesnek, igaznak. Végig érződik, hogy ugyanabban a világban járunk, amelyről Tamási Áron is írt, csakhogy meséket. Ez mintegy annak a kifordítása: szatíra. Különösen Viola Gábor robusztus alakítása idézi a székely humort, mentalitást, vagy legalábbis annak fekete lenyomatát. (Zappe László)

Székelyföldön kétszer nagyobb az öngyilkosságok aránya, mint egész Romániában. Senki nem tudja, miért. Egyesek a zord időjárással, a hegyvidék ridegségével magyarázzák. Mások azzal, hogy a bicskához gyakran nyúló falusi székelyek számára más az emberi élte értéke. Az ő világukban a Nap hamarabb nyugszik le. Minél hamarabb, annál jobb.

Ilyen környezetben játszódik a Bányavirág, és ebben él az egykori bányász, Vajda Iván, aki a bánya bezárása óta reményvesztett munkanélküliként éli mindennapjait, és gondozza beteg édesapját. Nem azzá vált ez a világ, amivé szerette volna. Hozzá hasonlóan kiutat keres szűkebb környezete is: féltestvére, barátja, szomszédjai. Mindenki a maga módján.
Csehov Ványa bácsija és Martin McDonagh Vaknyugat című drámája, vagyis az orosz fájdalom és a csípős ír levegő találkozik itt egy székely pálinkásüvegben. Ám a szerencsétlen sorsok és a sok lemondás ellenére a Bányavirág nem egy komor darab. A fekete humor erőteljes jelenléte segít nekünk megfelelő távolságból szemlélni azt, amiben élünk. Segít felébredni abból a keserű álomból, amibe a szereplők belepusztulnak.

Írta: Székely Csaba

Viola Gábor, Bányai Kelemen Barna, Nagy Dorottya, Kovács Botond, Gulácsi Zsuzsanna

Videó: Sebesi Sándor
Díszlet, jelmez: Lukácsy Ildikó
Rendezte: Sebestyén Aba