Kamarazene, versenymű, szimfónia. A bécsi klasszikus „akadémiák” vegyes összeállítású és változatos műsorait idézi fel a Concerto Budapest évadnyitó hangversenye, amelynek szólista közreműködői vetésforgó-szerűen több szerepben is bemutatkoznak. A Kontrasztok a zeneszerző halálának szeptember 26-i évfordulójára emlékezve tiszteleg nagy klasszikusunk előtt, de tágabb értelemben az egész hangverseny a kifejezés, a hangszínek és textúrák – hiszen innen ered a trió címe is – kontrasztja jegyében áll. Emellett azonban mindhárom darabon, különösen a trión és a majd 100 évvel korábban keletkezett zongoraversenyen vörös fonálként húzódik végig a népzenei inspiráció. A Kontrasztok verbunkos és néptánc forrásai nyilvánvalóak, de amit egy magyar hallgató nem ismer fel a zongoraversenyben, a jellegzetes norvég népdal- és hallingtánc-asszociációikat, az egy norvég szívet megdobogtat. Ahogy az Eroica-szimfónia hősi fináléjának magyaros-verbunkos közjátéka a magyar szívekben lel visszhangra. Érdekes megjegyeznünk, hogy Grieg 1870-ben Lisztnek is megmutatta a versenyművet, és a fiatal tehetségeket mindig önzetlenül felkaroló idős mester (legnagyobb elismerése mellett) több változtatást javasolt a hangszerelésben, például, hogy a nyitótétel második témáját ne a cselló, hanem a trombita szólaltassa meg. Grieg legalább hétszer átdolgozta a művét, de nem fogadott szót, és talán mi sem bánjuk, hogy a második téma a csellónál maradt…