Műsor:
Pjotr Iljics CSAJKOVSZKIJ: A vihar – nyitányfantázia, op. 18
PETROVICS Emil: 5. kantáta (Törökországi levelek), op. 29
basszushangra és kamarazenekarra
***
Ludwig van BEETHOVEN: 6. (F-dúr, „Pastorale”) szimfónia, op. 68

Cserményi Zsombor basszus
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Hontvári Gábor

A három hangversenyből álló Lukács bérlet csupa felfedezés. Mindenekelőtt két fiatal karmester nevét jegyezhetjük meg, hiszen a középgenerációt képviselő Héja Domonkos által vezényelt első koncert után a másodikon a harmincegy éves Hontvári Gábor, a harmadikon a harminchét éves Erdélyi Dániel számára kínál lehetőséget a bemutatkozáshoz a Nemzeti Filharmonikus Zenekar.

A műsorok is sok érdekességet tartogatnak a friss élményekre vágyó zenehallgatóknak. Ilyen az első estén a hajdani Zeneakadémia megbecsült tanára, a romantikus Robert Volkmann III. Richárd nyitánya, amelyet merész stiláris ugrással Kurtág György Brácsaversenye követ. A második hangverseny hasonlóan éles váltással társítja Csajkovszkij nyitányfantáziáját, A vihart és Petrovics Emil 5. kantátáját, míg a harmadik alkalommal Schumann Julius Caesar-nyitánya után Orbán György vonós zenekari művét (Sopra canti diversi) és Korngold Sok hűhó semmiért szvitjét hallhatjuk.

A feltűnően tudatos műsortervezésre mindhárom program esetében a második rész teszi fel a koronát, a szünet után ugyanis mindannyiszor egy-egy népszerű Beethoven-szimfónia következik: először a 7., a középső hangversenyen a 6. („Pastorale”), míg a bérlet záró koncertjén az 5. („Sors”) szimfónia képviseli a kevésbé ismert zenék után az alaprepertoár legtekintélyesebb pilléreit. Kurtág versenyművét az első estén korunk egyik legkiválóbb brácsaművésze, Szűcs Máté tolmácsolja, míg Petrovics Emil kantátájának énekszólói Cserményi Zsombor basszusán csendülnek fel.