Az ember önfeláldozásáról szól. Arról az útról, amelyet mindenkinek be kell járnia, az emberi lét megkerülhetetlen velejárójaként. A szerelem visszaszerzéséről a haláltól. A szerelem, azaz a szenvedély megmentéséről. A társtalanság, a magány elutasításáról. A szenvedélynélküliség lehetetlenségéről, az élet próbatételeinek vállalásáról, és azok jutalmáról, az élet beteljesüléséről. Az istenek, a magasabb hatalom szolgálatáról. Az ember óriás kicsinységéről a világban. Mindez egy dalnok, azaz egy művész létén keresztül mutatkozik meg, így a művész, a művészetek szükségességéről és a halált is legyőzni képes erejéről is szól.

Az Orfeusz és Euridikét Bozsik Yvette két nagy példaképe is színpadra vitte, így ez a koreográfiája előttük is tisztelgés lesz: Pina Bausch és Mary Wigman munkássága előtti meghajlás és emlékezés.

Táncolja a Bozsik Yvette Társulat és vendégtáncosai
Zene: Christoph Willibald Gluck