Fedák Sári (1879-1955) a XX. század első évtizedeinek egyik legnagyobb hatású operettprimadonnája volt. Nem elsősorban szépségével, énektudásával, hanem mindenekelőtt kisugárzásával, a belőle mindig áradó életerővel hódított. Olyan írói nagyságok, mint Ady Endre vagy Németh László rajongtak érte. Kalandos-regényes életútjáról két könyvben vall. Első önéletrajzi beszámolóját Útközben címen 1929-ben publikálta, míg a börtönéveit megörökítő Te csak most aludjál Liliom című emlékiratát kiszabadulása után, nyáregyházi magányában rögzítette.

„Farkas Ibolya annyira tökéletes beleéléssel személyesített meg minden – a darabban – „szerepet kapó” személyt, hogy amellett, hogy az színpadon mindvégig egymaga volt csak jelen, lelki szemeink előtt láttunk mindenkit, aki „megszólalt”. A művésznő ugyanolyan hitelesen játszotta el a mély, szigorú és ellentmondást nem tűrő hangú kihallgató tiszteket, mint a szelíd hangú, türelmes és megfontolt, éppen kivégzésre készülő cellatársát, valamint a tehetséges írót, nagy szerelmét, Molnár Ferencet, és a háborús bűnösnek ítélt öreg takarítónőt is. (...) Az előadás azonban kerüli a patetizmust, nagyon jó érzékkel váltogatja a drámai és derűsebb perceket, harmonikusan kapcsolódik egymásba mosolygós és megrendítő mozzanat. Amikor kicsordulna a néző könnye, ellenszerként keserű humort és iróniát adagol a művésznő.” (Pál Piroska Központ Hetilap, 2012. január 27.)

Az előadás Fedák Sári: Te csak most aludjál, Liliom című emlékirata (Magyar Ház Kft. kiadása, 2009) alapján készült.