Ez a verses formában írott történelmi tragédia az egyén és a hatom erkölcsi problémákkal terhelt viszonyát boncolgatja: hogyan lehet lehetetlen körülmények közé kényszerítve is embernek maradni. Mit tehet az ember, ha főnöke egyrészt a világ, vagy legalábbis a Római Birodalom teljhatalmú ura, másrészt egy tébolyult, akitől minden kitelik, azaz Caligula? Végrehajtja a parancsot. Petronius, Caligula szíriai helytartója elindul tehát a császár aranyszobrával és azzal a utasítással, hogy a szobrot a zsidók jeruzsálemi templomában fölállíttassa. Mert - mint mondja - muszáj. De erre a zsidók azt mondják: lehetetlen.

A darab kérlelhetetlen pontossággal mutatja be a helytartó kétségbeejtő helyzetét, és emberségéből fakadó tragédiáját. Bár ma már, a kelet-európai diktatúrák letűntével, kevésbé érvényes a darab politikai olvasata, Székely olyan általános érvényű morális kérdéseket feszeget, amiknek köszönhetően a dráma mit sem veszít naprakészségéből; a verses tragédia mindaddig érvényes marad, amíg létezik hatalom és a hatalomnak kiszolgáltatott ember.

Székely darabját 1978-as ősbemutatója óta többször is színre vittek határon innen és túl. A magyar színháztörténet kiemelkedő alkotása volt Taub János 1988-as szolnoki Caligula-bemutatója. A kiváló Kossuth-díjas rendező 2010 februárjában távozott közülünk. Az előadást az ő emlékének ajánljuk.