Casanova (Il Casanova di Federico Fellini, 1976)
Federico Fellini elvarázsolt világa

Maszkok, maskarák, marionettek. Így is van rendjén, Fellini Casanovája a velencei karnevállal kezdődik, amelynek gyökerei a pogány múltba nyúlnak. Itt bukkan fel fehér maskarában történetünk hőse, Giacomo Casanova. A szemérmesek inkább kerüljék ezt a filmet, mert arról a Casanováról lesz szó. Olyannyira, hogy Fellini Casanova emlékiratai alapján írta a forgatókönyvet. Örömteli bujaságra viszont senki ne számítson. Ez itt, kérem, nem a híres-hírhedt szexartista győzelmi jelentése. Valami tétovább, keserűbb.

A kritikai fogadtatás elég vegyesre - pocsékra - sikeredett. A kritikusok ekkor már mind azt várták, hogy Fellini legyen olyan fellinis. Még a rendező tervezte látványokért sem lelkesedtek. Minden esély megvolt rá, hogy a filmet elnyelje az érdektelenség mocsara. Nem így történt. A Casanova évről évre javította a pozícióját, aztán besorolt a nagy Fellini-művek közé. Pedig a film nem változott - csak a világ. Talán meglátták Casanova karakterében a marketingest, aki férfiúi erejét - és legendáját - bevetve küzd, hogy beléphessen a tudomány, a művészet jeles művelői közé. Hogy elfogadják és befogadják, s ne csupán „az” jusson mindig az eszükbe róla. Ahogy múltak az évek, úgy vált egyre láthatóbbá, hogy a marketológia veszi át a világ fölötti uralmat, s hogy mindent meg kell tenni a figyelemért. Emlékszünk még Karinthy Frigyes Cirkuszának hősére? Egy attrakciót kell végrehajtania, hogy a végén előadhassa a dalt, amelyet mindig is szeretett volna eljátszani. De ki kíváncsi a cirkuszban arra a dalra? Szóval érdemes újragondolnunk Fellini Casanováját. Ki is ő? Poéta, feltaláló, tudós? Vagy minden hájjal megkent szélhámos, karrierista, a pénzben, hatalomban bővelkedők kiszolgálója? Vagy csak egy megkeseredett ember, aki nem lel kielégülést?

Rendező: Federico Fellini

Közreműködik:
Házigazda: Réz András