Na de mi történik, ha mégis? Ha egy pillanatra elfelejtjük mindazt, amit ezekről a jelekről tudunk és friss, új szemmel pillantunk rájuk?

A fiatal spanyol koreográfus Cristina Blanco pontosan ezt teszi: újraírja a táblák, jelek, címkék, történetét. Az előadás szabad és egyszerű játék a nyelvvel, a jelekkel és a kódokkal, ahol a konnektornak bizony néha arca van, hol mosolyog, hol sír, a kijárat felirat ezer mást jelenthet, ha letakarunk belőle két betűt és hagyjuk, hogy instruáljon minket.

„A ruhák belsejébe varrt mosási útmutató legalább öt különböző narratívát szülhet, ha az ember pillanatra felmerül a kétely, hogy az áthúzott kör és négyszög talán nem is a mosógépről mesél... Az előadás a kommunikáció és nyelv rétegeivel, lehetőségeivel és korlátaival foglalkozik úgy, hogy maga is saját nyelvet, spanyollal kevert, eredeti, tárgy-ötlet-Blanco nyelvet teremt.” (Ellenfény)