Nagy öregek, nagy hülyéskedés, nagy kacagás. Ez a három a legfőbb jellemzője a Bodrogi Gyula által rendezett Turay Ida Színház előadásának, amiben lubickolnak a színészek.

Voltak már úgy, hogy nemrég eltávozott szerettük hangját hallani vélték? Hogy semmivel sem összetéveszthető illata bekúszott a szobába?

Hogy papucsának csoszogására ébredtek, vagy érezni vélték homlokukon könnyed érintését?

Gordon Brooks, alias Brooksie, ez a kedves, öreg sármőr 35 év mámoros boldogság után hirtelen magára marad. Felesége halálával úgy érzi, egyúttal elvesztett minden kapaszkodót is az élethez.

A korábban ismerős dolgok idegenekké válnak, egyáltalán: az egész világ túlhaladja őt. A kezdeti pánikon csak feleségéhez intézett imái, a folyamatos „beszélgetések" képesek átlendíteni.
S Brooksie-ba lassan-lassan visszatér az élet: már lecsúszik a whisky, előkerül a motoros bőrjakó, a Nosztalgia Klub hölgyei pedig édesen viháncolnak bugyuta viccein.

Végül a „bandában" feltűnik Rose, aki talán magányán is képes lenne enyhíteni... S Brooksie ekkor utoljára fordul a szeretett fényképhez...
Az áldás e túlvilági mondat útján meg is érkezik:
„Mindig hencegtél, hogy fiatalabb vagy, hát most viseld hősiesen a fiatalságodat..."

Ez a darab egy kedves, sok humorral átszőtt mese egy özvegyemberről, aki barátai és családja segítségével talál vissza az életbe.

Az előadás a Josef Weinberger Limited (London) engedélye által, a Hofra Kft. közvetítésével jött létre.

Díszlet, jelmez: Theatrum Maximus