„…roppant szerethetőek e figurák, egyszerűen azért, mert ismerősök: szeretteink és magunk is pont ilyenek vagyunk, vagy legalábbis tudunk lenni bizonyos helyzetekben. És pont ez az, ami a vizsgaelőadásban benne van: a nehezen mozdulás, a harc keresése, a statikus közeg, a felismerés, hogy tulajdonképpen csak akarni kellene a változást – és mégsem…” (Ugrai István, 7ora7.hu)

Leánykérés: Harmincöt éves pánikbeteg, túlsúlyos, mélyen vallásos földbirtokos, házasság céljából keresi társadalmi állásban, életkorban hozzá illő, házias, művelt, határozott világlátású teremtés mélyebb barátságát - hisztero epileptikus latencia, elfojtott kölcsönös gyerekkori szerelem, cezaromán, szuicid hajlamú férfiszülő, kutya, macska nem akadály.

Jubileum: Elolvastam, és semmi nem maradt meg bennem a puszta történeten kívül, s az is inkább ingerültséget váltott ki belőlem, mint nekibuzdulást. Egyetlen pillanat száznyolcvan fokos fordulattal világított a szöveg mélyére. Természetemet meghazudtolva – hogy célomat elérjem, s a súlyosabb pénzbüntetést megússzam – udvarias szavakat váltottam egy hivatalnokkal, miközben a mélyben igazán megrázó ellenszenv tombolt bennem a hivatallal és lojális szolgájával szemben. Ismerem ezt a kettősséget, igen régóta. Újra olvastam a darabot, s a sorokkal párhuzamosan, a felszín alatt kinyílt egy szürreális, de igazi, a valóságra sokkal inkább hasonlító világ.

Díszlet, jelmez, látvány: Fekete Anna, Fekete Anna Klaudia