A gyászban nincs kettős mérce. A szembenézés rideg tükör, annak kell lennie. Nem hallgattatik már meg a másik fél.

Ők mennek, mi maradunk.
Okoljuk magunk, felmentünk.
Összekuszáljuk, ragaszkodunk, kapaszkodunk, majd kézen fog minket az idő és segít kibogozni az emlékek közül a fájdalmat.

A Ki voltál, lányom? egy történet az életről, a halálról, szeretetről, csalódásról, elárultságról, a mélyünkben szunnyadó fájdalomról, egy Anya és a Lánya története.

Csernus Mariann lánya halála utáni gyászában Kató régi kézirataiba és levelezéseibe menekül, kutatja hátha a papírra vetett betűk között újra rátalálhat.

„Én megírtalak lányom, és az írással újból a világra hozlak.”

Sok mindenre taníthatnak minket a sorok, de legfőképpen arra, hogy amíg szeretünk valakit, sosem felejtjük el igazán.

„A körök bezárulnak”

„Hajnali álom. Soha ilyen szépet. A tíz év előtti arc. A sugárzó Lány. A teli fogsor. A szemek sötétje. A kicsit hátravetett fej, mint egy régi címlapon.
Jön az erdei ösvényen felém. Fekete kordbársony kabátban, ruganyos léptekkel.
A tekintet még nem rejtőzik el mindenki elől saját lelke útjában.
Jött felém a lányom.
Kitártam a karom, és a nevét kiabáltam…
És fájdalom nélküli volt a szívem.
Olyan közel jött, hogy összeért az arcunk.
És akkor, mint egy tüllfátyol, ellebbent a kép, én a saját arcomhoz kaptam, és arra ébredtem, hogy azt mondom: „Jaj!”
Ébren, és hangosan pedig ezt ordítottam: Tudnod kell, hogy életem legnagyobb és legreménytelenebb szerelme vagy, lányom!”

Szereplők: Sztárek Andrea, Kecskés Karina. Nyári Zoltán

Zeneszerző: Pirisi László
Rendezte: Horváth Patrícia

Az előadás 2023-ban a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg a CSET FESZT keretén belül.