„Hajamnak árja még veres,
miért, hogy a régi léha
seregből senki sem keres?
Ölem még izzó csókra éhes,
mellem rózsája még kemény..."
S az ablakon röhögve lépett
be az utolsó vőlegény:
"Hopp Sára, hopp, gyerünk a táncra,
ma holt szerelmed torán
hadd üljön nászlakmát a lárva
ágyékod hervadt bíborán."
(Francois Villon: Haláltánc ballada)

Gergye Krisztián haláltánc-koreográfiája „a maga számtalan körtáncával olykor egyenesen megelevenedett ornamentikára hasonlít, végtelenített frízekre, máskor középkori vándorkomédiások vicces, harsány, obszcén mutatványait idézi, de visszaköszönnek a koreográfustól megszokott furcsa kentaurok, mitológiai lények és a többszereplős erotikus formációk is.” (Tóth Ágnes Veronika, Kultúra.hu)

„A haláltánc motívumának ősisége, roppant hagyománya számos elemében idéztetik meg e puritán, külsőségeiben igen letisztult munkában. Gergye megannyi ponton utal a jól ismert Haláltánc-ábrázolásokra, amikor szellemesen idézget és karikíroz katedrálisajtótól Matisse-ig.” (Halász Tamás, Revizor)

fotó: Jókúti György