A diverzitás a címben a sokszínűségre utal, arra a vágyott világra, amelyben a legtermészetesebb módon egészítik ki egymást kultúránk korábban elképzelhetetlen idő- és térbeli távolságból származó elemei. A „primitív” hangszeres zenétől, a rekonstruált barokkon át a zajzenéig, az etno, a pop, a rock, a jazz, a folk, a komolyzene átjárják egymást, a konceptualista posztmodern (van ilyen?) és az operett egyszerre van jelen a városban, az előadóművészetek integrálják a különböző művészeti ágakat és a tudományt, a digitalizálás, az adathordozók robbanása, a WiFivel lefedett régiók mind arról a végtelen sokszínűségről szólnak, amit mi szeretünk, amire vágyunk és ami ellen DiverZity csatázó agyhalott seregei, egymást is kiirtva harcolnak.

A darab ebben a nem is annyira képzeletbeli városban, DiverZityben játszódik, amelynek hiszterizált és agymosott, gyűlölködő és féltékeny, reális és irracionális félelmektől rettegő, a vezérért rajongó vagy neki csupán meghunyászkodó lakóit látjuk. Egyre csak torzulnak az arcok, egyre gyűröttebbek a maszkok, egyre giccsesebb és ócskább a végeredmény. Széttöredezett, apró fragmentumokból összeálló, irányvesztett életük nem tart sehová, talán már nem is élnek, illúzió, propaganda, népi-globál-reality-show, átverés az egész…

A darab koreográfusa 2014-ben a DiverZityben nyújtott alkotói teljesítménye elismeréseként Az Év Legjobb Alkotója Díjat nyerte el. 
A darab szereplői közül Bora Gábor 2010-ben, Tókos Attila 2013-ban az évad legjobb táncosa elismerésben részesült, és a 2014-es Junior Príma Díjazottja, Blaskó Bori 2013-ban az évad legjobb Táncművésznője címet nyerte el.
 
A produkció a Nemzeti Kulturális Alap és az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával jött létre.

koreográfus, látványtervező: Kovács Gerzson Péter 
(Harangozó Gyula Díjas, kétszeres Lábán Díjas)

táncosok: Bora Gábor, Blaskó Borbála, Fehér Laura, Tókos Attila
zene: Wondawulf
videó: Horváth Boldi
technikai munkatárs: Payer Ferenc