Egymáshoz való közeledésünkben valóban kíváncsiak vagyunk egymásra, vagy csak a belénk kódolt szokásaink kommunikálnak? Kapcsolatainkban képesek vagyunk-e eljutni egymáshoz, képesek vagyunk-e tényleg megérinteni a másikat? Egyáltalán, lehetséges-e mindez?Az előadás nem a megszokott színházi eszközökkel keresi a választ ezekre a kérdésekre. A furcsa állványrendszerrel felszabott térben egyszerre látjuk a múltat, a jelent, és a lehetséges jövő képét. Történetünk egyszerre szól a szenvedélyről, a hozzánk tapadt, levetkőzhetetlen szokásokról - legyen az erkölcsi önigazolás, az igaz szerelem keresése, vagy elkeseredett önpusztítás -, és arról a bűntudatos küzdelmünkről, amit a szenvedélyeinktől való megszabadulásért vívunk.Az előadás alkalomról alkalomra változik: számos pontján a színészre van bízva, hogy hogyan lendíti tovább a történetet, ezzel varázsolja egyszerivé és megismételhetetlenné az aznapi játékot.
Két idegen érkezik tehát a városba, annak reményében, hogy új életet kezdenek. Szenvedélyeik azonban erősebbnek bizonyulnak akaratuknál, s amikor bekopogtat ajtajukon a lezáratlan múlt, elkeseredésükben visszafordíthatatlan döntést hoznak.