Az előadás fókuszpontjában a férfi – mint az ideál, az erő, az indulat, a sovinizmus. Ismét egy új irány, új kísérlet, új nyelv ugyanannak az örök témának a kibontására: mi lakozik az emberben, mi lakozik az önnön nemiségébe ágyazott emberben?

Megszokhattuk a nyers erő, a fizikalitás, az emberben rejlő „állatiasság”, „ösztön” lüktető jelenlétét a Duda Éva-darabokban. Mind mintha egy terápiás kezelés – mozgásterápia - révén hántaná le alakjairól civilizált énjüket, a tanultság, etikett, jól neveltség elsajátított beidegződéseinek nyűgeit, hogy az alaplényegig hatoljanak magukban. A szereplők játékai mögött ugyanaz a lecsupaszító rituálé húzódik.