A humorban sincs ez másképp. Egy igazán jó Duma Jam kifőzéséhez sem kell más, mint amiről a háziasszonyok tudnak. A jó recept: a történeteket, poénokat kiváló ütemérzékkel, jókor és jól kell elmondani. (Vagy nagyon rosszul, mert az is humorforrás lehet.). Bele kell dobálni a gyümölcsöket, amiket a hétköznapok, vagy éppen egyszeri, megismételhetetlen alkalmak érleltek meg. Az alapanyagot nem kell mesterségesen ízesíteni – az csak elrontaná –, mindig jó a természetesség. A hozzávalókat bedobálni, alágyújtani, felforralni, aztán hagyni, hadd rotyogjon.

A szakácsok Aranyosi Péter, Hadházi László és Kovács András Péter (illetve időnként Litkai Gergely) persze meglehetősen sokszor térnek el a megbeszélt recepttől. A közönség pedig, mint a kíváncsi, mohó unoka, meg se várja, hogy kész legyen, már főzés közben elkezdi enni az édes szószt. Félnivaló persze nincs. Ez a Jam nem üli meg a gyomrot, nem borítja fel a diétát, nem okoz szív-, és érrendszeri panaszt, sőt, inkább gyógyító hatása van. Az este végén szerencsére a többség jóllakottan, elégedetten távozhat. Kellemes, ízletes vacsora …