Az Én és a kisöcsém című operettből általában csak a címadó dalt szokás ismerni. Pedig ez az édes történet tele van szerelemmel, humorral, szerelemmel, komédiába illő tévedésekkel, szerelemmel, utazással, szerelemmel, egy cseppnyi ármánnyal, szerelemmel, atyai aggodalmakkal, szerelemmel, féltékenységgel, szerelemmel, rengeteg dallal, tánccal, ja, és szerelemmel is!

Az angol kormánypárt egyik képviselője az ellenzék egyik bombázójával csalja a feleségét, és valószínűleg nem is lenne ebből probléma, ha a hotelszoba ablakában nem találnának meg a randevú éjszakáján egy oda nem illő, férfi hullát… A képviselő a mindig ideges, de nagyon hatékony személyi asszisztensével próbálja megoldatni a helyzetet, de egy hulla mégiscsak egy hulla: a dolog elsimítása legalábbis időveszteséggel és további bonyodalmakkal jár – feltűnik a szerető férje, a képviselő felesége – és a hotel igazgatója sem segít túl sokat, ráadásul egy adott ponton még a hulla is táncra perdül...

Egy miniszter pályafutásának csúcsa felé közelít, ugyanis reményei szerint az államfő hamarosan őt bízza meg kabinetváltással, egyúttal pedig megkapja miniszterelnöki kinevezését. Ám ember tervez... ugyanis barátja, Bouladon képviselő szokatlan kéréssel keresi meg: szeretné a miniszter feleségét egy hétre elvinni a Zöld-foki szigetekre, és ha ezt a kérését megtagadja, felfedi a miniszter féltve őrzött titkait. A miniszter megpróbálja megvesztegetni, sőt, még egy szexéhes csere nőt is felajánl. De, hogy mi lesz a történet vége, utazik-e Bouladon bárkivel a szigetekre, és lesz-e miniszterelnöki kinevezés, arra derüljön fény akkor, amikor megnézi ezt a kacagtató komédiát.