A filmiparban haladni kell a korral. Hogy ez mit jelent?
Dömötör Tamás film- és színházi rendező darabja arról, lehet-e kiszállni a rendszerből.

Egyre jobb technikával (értsd: drágább gépekkel), egyre durvább hatásokkal (értsd: a finoman sejtetős, erotikus művészfilmeknek vége, többet kell mutatni, nyersebben: húspiac van), egyre olcsóbban (nagy a verseny, mennek le az árak, megy le a színvonal - hiszen minden kiskölök nekiáll a mobiljával is már filmet forgatni, és nyomja föl a netre...!)

Meddig lehet elmenni a versenyben? Egyre keményebb jeleneteket bevállalni. Fizetés nélkül dolgozni hónapokig. Van választási lehetőség? Lehet szembemenni az árral, és valami egészen újba fogni?

Golyó, Szilárd és csapatuk megpróbálják: ki akarnak lépni a piac törvényeinek szorításából, hogy átírhassák azokat. Igazi nagyjátékfilmet akarnak forgatni. Független filmesként. A saját lábukra akarnak állni, hogy ne a nagy cég nagyfőnökének kényétől-kedvétől függjenek, és ne kelljen olyan filmet csinálniuk, amilyet ő rendel. Hogy a bevételből ki tudják fizetni a számláikat is. Talán megvalósíthatják elképzeléseiket. Önmagukat.

Ez persze kemény meló. Pénzt kell szerezni, képezniük kell magukat, addig is hülye reklámokat vállalni, de most már legalább tudják, miért: hogy egyszer majd le tudják forgatni a saját filmjüket.

Ha ez ilyen szép és egyszerű lenne... a siker-sztori: "éjt-nappallá téve dolgoztunk, de megérte, megvalósultak az álmaink, mindenki egyet akart a csapatból, és hajlandó volt a közös célért beáldozni az egyéni érdekeit, mert csak így lehet: ha az álom fontosabb, mint a pénz vagy a hatalom".

De nem ilyen egyszerű. Közel sem.

Bemutató: 2011. március 18.