Ez a bizonyos lány azóta számos lemezen és sikeren van túl, kipróbálta magát a jazzben, Karády Katalinban, jó pár gyerek-, vagy talán pontosabb úgy fogalmazni, családi lemezben (a legutóbbi Körforgás címen idén jelent meg), besöpört rengeteg méltán neki ítélt díjat, s közben ugyanaz a törékeny energiabomba maradt, aki volt. Zeneakadémiai koncertjén Szalóki Ági népzenész énje kerül előtérbe, hiszen ilyennel is rendelkezik, sőt talán ez van a lelke közepén: „1998 és 2002 között az Ökrös együttes énekeseként sok-sok koncerten élvezhettem San Franciscótól Pekingig, milyen jó is az, amikor megszólal két hegedű, a brácsa, a bőgő, és felcsendül egy ördöngösfüzesi dallam: Bárcsak ez az éjszaka Szentgyörgynapig tartana… Mikor ezt énekeltem, mindig arra gondoltam, milyen lenne, ha valóban megállíthatnánk az éjszakát, a pillanatot vagy az érzést, melyet szeretünk: seregélynézést a Balaton-parton, sétát az erdőben, beszélgetést egy üveg bor, pálinka mellett.” A zeneakadémiai koncerten az utóbbi időben az erdélyi mezőségben végzett gyűjtőútját idézi fel, s ebben nemcsak a magyar népzenei élet krémjét jelentő muzsikusgárda, hanem két kitűnő táncos is a segítségére lesz.

Az erdélyi mezőség zenéje, Ördöngösfüzes, Búza, Magyarszovát és Szék dalai tánccal

Szalóki Ági (ének); Koncz Gergely, Vizeli Balázs (hegedű); Mester László Pintyő (brácsa); Doór Róbert (bőgő); Abdulwahab Nadia, Valach Gábor (tánc)