Az 1899-ben eredetileg vonós szextettre készült Verklärte Nacht (Megdicsőült éj) a német költő, Richard Dehmel három évvel korábban megjelent, különös szerelmi történetet elbeszélő versét feldolgozó, hamísítatlanul 19. századi programzene. Ám nem csak koncepciójában: a Schönberg zenéjét kizárólag dodekafon korszakából ismerő hallgatók számára minden bizonnyal meglepetést jelent majd a mű áradóan dallamos, későromantikus hangvétele. Ez persze nem véletlen: a darab a pályakezdés egyszerre Wagnerre és Brahmsra figyelő éveiből való. Hector Berlioz 1830-ban bemutatott Fantasztikus szimfóniája túlzás nélkül a zenekari zene történetének egyik legfontosabb alkotása: mértékadó zenetörténészek a premiert egyenesen a zenei romantika kiindulópontjának tekintik. Az öt tételes kompozíció címéhez híven valóban fantasztikus történetet mesél el a szerelemről – álmokról, szenvedélyekről, a természettel való találkozásról, életről és halálról. A partitúra számos olyan hangszerelési újdonsággal jelentkezik, amelyek mintául szolgáltak a következő generációk számára a zenekarkezelés művészetének elsajátításában: a korlátlan képzelőerőről tanúskodó, az emberi érzelmek hatalmas skáláját bejáró zene pedig joggal vált a 19. század programzenei törekvéseinek egyik mintájává. A Győri Filharmonikus Zenekart a Németországban működő kiváló Hontvári Gábor dirigálja.