A partita szó a zenetörténet különböző periódusaiban más-más jelentést vett fel. A 17. század végétől kezdve a ciklikus hangszeres zene egy formatípusát jelölte: dal-, tánc- vagy koráldallamra írt variációsorozatot takart. Johann Sebastian Bach művészete kiteljesedésének idejében azonban a partita már a franciaországi eredetű szvit egy olyan vállfaját képviselte, amelyben a lassú és gyors tempójú, illetve a páros és páratlan lüktetésű tánctételek mindegyike hasonló zenei gondolat- és harmóniamenetre épült. Bach életében csak néhány művét nyomtatták ki: ezek közé tartozott a négyrészes Clavier-Übung. Első része 1731-ben jelent meg, és azt a hat billentyűs hangszerre írt partitát tartalmazta, amelyet Bach 1725 és 1730 között komponált, illetve 1726-tól kezdve különállóan is megjelentetett – e hangversenyen az első négy lesz hallható.