A házban lakik még Galambosné, a megátalkodottan csivitelő pintyeivel. És ott van a szomszédsági háló közepén Pókasszony, a közös képviselő, aki elszánt küzdelmet vív a szabálysértő állattartók ellen.

Egy nap a szokásosnál is hangosabban ugat – mit ugat, vonyít is – Róka úr öreg kutyája, felrázza az egész környéket. Egy ázott-fázott, árva kismacskát ugat annyira. Barna hazavinné a cicát, de mit szólna Anya: lakásba állat nem való – pedig milyen jót beszélgettek! Micsoda? Macskával beszélgetni? Hát ki hallott már ilyet? Ez mese! Hiába mondogatja Barna, hogy ennek a fele se mese… Ez is micsoda kifejezés már? Semmi értelme. Szobafogságba vele!

A magányos Róka nem tudja gazdátlanul az utcán hagyni a beteg kismacskát – befogadja. Kezdődik a haddelhadd! Anya, Apa és Pókasszony hegyezheti fülét, mert kutya-macska, macska-pinty barátság csak a mesében létezik, ahogyan lila ló is – és ennek a felesemese.