Rendező: Kovásznai György

Zeneszerző: Másik János
Tervező: Kovásznai György, Juhász Sándor
Operatőr: Lossonczy Árpád
Szinkronhangok: Papp Anna, Dobos Katalin, Bontovics Katalin, Antalffy Albert

Kovásznai György kultikussá vált alkotása egész estés rajzjátékfilm felnőtteknek, vagy ahogy az alcíme hirdeti: „zenés trükkfilm szívdobbanásra”. Betétdalait Másik János komponálta, akit a filmművészet végigkísért a pályáján; olyan filmekhez írt zenét, mint a Meteo, a Hunky Blues, A Hídember vagy a Sós Mária rendezte Városbújócska, amelyben egyébként a főszerepet is ő alakította.

A képzőművész-animátor Kovásznai expresszív grafikájú remeke, amely egyszerre korrajz és városi életérzésfilm, meséjét tekintve egy különös szerelmi háromszög körül forog. Zsolt, az excentrikus, hipochonder kirakatrendező esküvője napján nagyvilági menyasszonya kolléganőjéhez, Annihoz menekül, aki épp az ötödik orvosi felvételijére készül albérleti szobájában. Zsolt ráveszi Annit, hívja fel aráját, és közölje vele, hogy meggondolta magát, mégsem veszi el.

A film zenéjéről és az alkotófolyamatról Másik János 2021-ben mesélt a Filmtettnek. Ebből idézünk egy részletet:

"Filmtett: Az eklektika jegyében döntöttek úgy, hogy a férfi főszereplő énekhangja operaénekes lesz, Antalffy Albert, a női főszereplők énekhangjait pedig jazzénekesek kölcsönzik, az Anniét Papp Anikó, a Kláriét Bontovics Kati? 

Másik János: Részben igen. Kovásznai azt mondta, hogy a zenét fogjuk először elkészíteni, és arra készül majd az animáció, és így is történt. Körülbelül két hónap volt, amíg a vázlatokból elkészültek a dalok és az instrumentális részek. Én nem tudtam még akkor, hogy mennyire lesz eklektikus a képi világ. Ahogy a dalokat készítettem, időközönként kaptam úgynevezett cellrajzokat, ahol a figurák bizonyos gesztusai ott voltak. A zenéről a szereplőkből kiindulva fantáziáltam, így születtek jazzdarabok, songok, romantikus, kicsit operettszerű beütéssel, de van nagyvilági sanzon, kuplészerű dal is. Közös kedvencünk volt egy hosszú zenei rész a film kétharmadánál, „szürrealista folyónak” hívtuk, amikor Anni lemegy a Duna-partra sétálni. Tulajdonképpen alapot csináltam csak, amire én improvizáltam rá, csak a zenészeknek írtam le bizonyos dolgokat. Aztán láttam a képi világot: az képzőművészetileg virtuóz, a különböző figurák, amiket Anni séta közben lát, metamorfózison esnek át."

A vetítésre az Uránia FILM/ZENE sorozatának részeként kerül sor.
A teljes program elérhető itt.