Az előadás a kemény realitás és a víziók határmezsgyéjén mozog, ahol a belső hangok iránti figyelem az őrület határán való öntudatlan egyensúlyozásra késztet. A William Whartontól is inspirációkat nyert Birdie madarai egy labirintus forgó fémszerkezetében keresik a kiutat. A táncosok a mozgásban lévő átlátható labirintusrendszerben mozognak, a vertikális és horizontális térben egyszerre, miközben a forgó elem változó térformákat nyit meg, újszerű mozgásvilágnak adva lehetőséget. A koncepció és a darab lelkisége azt sugallja, ha megfosztjuk a világot az átláthatóságtól és a perspektivikus érzékelés lehetőségétől, valamint a mozgás szabadságától, az visszahat ránk, lelki és testi traumák lenyomataival. FrenÁk szerint: „Az egész életünk egy őrültekháza. Hogy ez mennyire kortünet, azt innen nehéz eldönteni. Engem az érdekelt, hogy ezen belül miként kezeljük a dolgainkat, hogy sikerül-e felemelkednünk a saját bezártságunkból.”

Tánc 

Holoda Péter
Gyugos Dominik
Cserháti Gergő
Lőrincz Emma
Szlavoszky Zsolt
Eoin Mac Donncha
Latasha Pugh
cselló Kertész Endre

zene: Norman Levy
fény: Vajda Máté
díszlet: Lakos Dániel, Tervhivatal/Planbureau
koreográfia és koncepció: FrenÁk
jelmez: Victoria Frenak
alpintechnika: Zoltai György

Rendező: Müpa