Az elmúlt időszak művészettörténeti sorozatának címe genius loci volt, melyben egy-egy kultúrtörténeti jelentőségű város művészettörténetében az egyediségét adó hely szellemével ismerkedtünk. Ebben a világban azonban mindig voltak olyan művészek, akik valamilyen megfejthetetlen képességüknél fogva kiemelkedtek a művészek közül, akikre azt mondjuk, hogy géniuszok voltak. A mostani sorozatban az ő
művészetükkel ismerkedünk.
A 18. század a velencei festészet utolsó nagy korszakának ideje. A művészek közül kiemelkedik Giovanni Battista Tiepolo, aki korának sokat foglalkoztatott festője volt.
Falképekkel és táblaképekkel díszítette a Velence környéki villákat, a városi palotákat és a templomokat. Népszerűségének köszönhető, hogy meghívták Würzburgba, hogy festményeivel a püspöki palota fényét emelje. Utolsó korszakának fő feladata a madridi királyi palotának festészeti díszítése volt, amit a rá jellemző eleganciával oldott meg. Könnyed és színes festészete a rokokó utolsó nagyszabású alkotásai. Erről az életműről kaphatunk képet a kedvelt művészettörténeti sorozat ezen estéjén.