Másrészt abban is érződik a Ghymes tüzessége, sajátossága, hogy ezeket a réges régi, alapvető népdalokat, amiket tényleg mindenki ismer (például „Sárga csikó”, „Egyszer egy királyfi”, „Bennünk van a kutyavér”, „Így kell járni”), olyan frissességgel játsszák, meg úgy, hogy attól az ember, legyen bár apró vagy nagyobb, menthetetlenül táncra perdül.

Ugyanakkor meg Szarkáék még a „Kiskacsa fürdik”-et is képesek egyénien előadni, hogy nem azt érzem, hogy ezt azért nem kellett volna, mert ez már tényleg a könyökömön jön ki, hanem azt, hogy de jó.