Goethe Stellája egy öt jelenetből álló tragédia, amit 1775-ben kezdett el írni, azonban a befejezés egészen 1805-ig váratott magára. Gleichen lovagja szolgáltatta az események alapját, kinek sírköve két nő társaságában örökíti meg a lovagot. A dráma Ferdinánd és az őt viszont szerető Cäcilie, illetve Stella bárónő belső tusáját helyezi előtérbe. Első változatában Goethe a bigámia gondolatát vetette fel a végkifejletben, ami miatt betiltották a mű bemutatását, így a végső változat ennél tragikusabb fordulatot vesz.