A Maladype variabilitással való játékos kísérletezéseinek (Leonce és Léna, Übü király, Platonov, Tojáséj és Stílusgyakorlatok) újabb állomásán, a készülő Három nővér előadás is számít a nézői elme kreatív aktivitására: a drámai szöveget „képekre bontva”, a jelenetek mindegyikét különböző stílusú - a klasszikusoktól a kortársakig terjedő skálán -, magyar és külföldi festők, képzőművészek stílusában valósítják meg a társulat ebben a játékstílusban már érvényes/sikeres előtanulmányokkal rendelkező színészei.

„A festészet, mint felfedező út” metaforájára épülő rendezői koncepció azáltal nyújt különleges színházi élményt a közönségnek, hogy a dráma során/a szemünk előtt megfestődő „kép-játék” a szereplők lelki folyamatainak „fázisrajzait” is mutatja be.
Prozorov-testvérek hagyomány és modernség között kifeszülő érzéki története gazdag jelentéstartalommal kapcsolódik össze a festészeti stílusok és korszakok meghatározó témáival (mágikus és mindenható álmok, melankólia és magány, az új emberábrázolás és eszménykép, a test mint médium , természet, fény, mozgás és technológia, cselekvési formák, az emlékezet nyomai, intimitás és nyilvánosság,) és fogalmaival valamint merészen játszik a szereplők térben és időben történő festői - transzformációival! A rafináltan változatos látványvilágra épülő előadás bátran/merészen integrálja a csehovi kompozíció keretei közé a meghatározó festői korszakok – a reneszánsztól napjainkig (street art)-, emblematikus alkotóit: Boticelli, Van Eyck, Caravaggio, Rembrandt stb.

Az ellentétes/több irányú metamorfózis sajátos dramaturgiájának (hétköznapiból absztrakt/elvontból konkrét) felderítését képzőművészet rajongók és színházszeretők egyaránt élvezhetik.