"A lány és a fiú. A nő és a férfi. Az asszony és az ura. Egy pár. Nevetés. Együttélés. Házasság. Mindennapok. A harmadik. A szerető. A szerelmi háromszög. Boldogság, szomorúság, egészség, betegség. Őszinteség, hazugság. Gyanakvás. Féltékenység. Leplezés – leleplezés. Gyerekek: csecsemők, kamaszok, kirepült fiókák. Klimax. Öregedés – együtt? Veled vagy nélküled? Elveszíteni valakit. Fájdalom. Elmúlás.
Az élet.
A felsorolás persze csak érzéseket ébreszt bennünk. Ezek a szavak mindenkinek mást jelentenek, mi magunk töltjük meg őket tartalommal. Vagy éppen ürességgel. Háy János a kettő közül az előbbit választja: kis magyar hétköznapijainak hősei átlagemberek, mi magunk vagyunk, akikkel ezek megtörténnek, vagy végigélik, ahogy szeretteikkel, barátaikkal, ismerőseikkel megtörténik – nem maradhatunk ki a körforgásból, nem maradhatunk érintetlenül. Ezekben a kis novellákban nincs semmi hollywoodi, semmi különleges, semmi olyan, ami miatt felfigyelne rájuk egy filmes mogul. Pontosan ezért szépek, érzékiek, meghatóak, mulatságosak. Háy ráérősen mesél, nem nyújtja el a történéseket, nem hegyez ki csattanóra mindent, bensőségessége nem bizalmaskodó, irodalmisága nem fennkölt: emberi és természetes."

az előadás ideje: 80 perc