Hobo az utcán
Földes László HOBO zenés előadása

A darabban a nézők egy zenész sorsát követhetik végig, aki Beatles és Bee Gees dalokat játszott, majd elment a Ki mit tud?-ra és a Táncdalfesztiválra, befutott sztár lett, végül megbukott és szomorú véget ért a karrierje. A pályafutása kútba dőlésével csak a zene maradt neki, történetét pedig az utcán meséli el.

A Hobo az utcán című zenés előadásban Kiss Zoltán kíséri gitáron a Kossuth-díjas énekest.

„Régen minden az utcán történt, ott lógtunk vagy húsz éven át, kiskölyökként, meg csavargóként.

1955 körül a Moszkva téren, majd – miután onnan elzavarták – a Déli pályaudvarnál, a Vérmezőn játszott egy vénember, Rexnek hívatta magát. (Akkor még nem, tudtuk, hogy ez a „Királyt” jelenti.) Büszkén énekelt és nem kalap, hanem egy I. világháborús katonasapka hevert a lába előtt. Fájdalom és szomorúság volt a szemében akkor is, amikor mosolygott. Nekem legjobban a „Snejder Fáni” tetszett, mert az utolsó strófánál mindig rám kacsintott.

Schneider Fáni csak azt mondta:
Nem kell néki piros szoknya,
Inkább kell néki gigerli,
Az őt jobban ingerli!

Nem tudtam, mit jelent a „gigerli”, és az ingerlésről akkor még fogalmam sem volt, de úgy gondoltam, valami nagyon izgalmas valaki lehet. Azon a nyáron sokszor láttam az öreg Rexet, aki egy idő után megszokta, hogy gyakran lát és volt, hogy odaszólt nekem: „Holnap a Batthyány téren leszek.” Őszre onnan is eltűnt és hiába kerestem, sehol sem leltem nyomát.

10 éves voltam és igazából ez volt az első koncertélményem.

Erre fogok emlékezni, ha a Színházi Olimpia szereplőjeként Kiss Zoltán gitárossal kiállok Önök elé.”  

Tisztelettel: Hobo