Egy magyar falu lakóinak Élete, viszonyaik egymáshoz, a környezetükhöz – felnagyítva akár az Ország közösségének mindennapjait jelképezi. Akad, akinek egy nap története, másoknak a négy évszakon átívelő esztendő. A nemzet sorsának alakulásában akár több száz év is lehet a színpadon zajló játék. A táncház, a szénabálákból épített csűr – zártságával, szigorú komorságával a Kárpát-medence adottságait idézi. A tizenhárom karakter viselkedése, sorsa, döntései adják a képeket, melyek csak itt, hazánkban érthetőek igazán. Azokat a karakterjegyeket szándékozzuk felmutatni, melyekből láthatóvá válik az általunk ábrázolni kívánt típus: a “Homo Hungaricus”.

Történetek, sorsok, a zárt közösség drámai, néha komikus mindennapjai – a nemzet sorsának tükörképe. Sajátosan kárpát-medencei, honi viszonyok, az ismert és sokszor szeretve is szidott gondolkodásmódunk sajátosságaival. Ez kísérte végig történelmünket, és meghatározza jelenünket is. A magyar népzene gyönyörűsége, dinamikája, a magyar népdal őszintesége ugyanakkor megmosolyogtató és elszomorító történeteken ível át. Mindannyian tudjuk: sírva vigad a magyar.