A magyar rockopera- és musicaltermés messze legsikeresebb darabja, az István, a király a kezdetektől, az eredeti lemezkiadás óta nemcsak szimfonikus jegyekkel rendelkezett, de áthatotta a klasszikus operákra jellemző vokális, zártszámos gondolkodás, a nagyszabású tablók jelenléte és a rockmuzsikát egyetemes távlatokba emelő hangszerelés is. A magyar história egyik alaptörténetét Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámáján keresztül megközelítő Szörényi Levente-mű verseit a régi szerzőtárs, Bródy János írta. A Magyar Állami Operaház a művet operai hangszereléssel, operaénekesek előadásában viszi színre. Gyöngyösi Levente zeneszerző tisztán szimfonikus partitúrája révén és a produkcióban részt vevő operaénekesek által a mű teljességgel megszabadul a kihangosítás szükségletétől, és a legnagyobb magyar színházi tér, az Erkel Színház atmoszférájában újabb értékei tűnnek fel Szinetár Miklós, a magyar operaélet nagy mestere színrevitelében.

ALKOTÓK
Zeneszerző: Szörényi Levente
Szövegíró: Bródy János
Eredeti dráma: Boldizsár Miklós
Szimfonikus hangszerelés: Gyöngyösi Levente
Rendező: Szinetár Miklós
Díszlettervező: Horesnyi Balázs
Jelmeztervező: Velich Rita
Koreográfus: Vári Bertalan
Dramaturg: Orbán Eszter
Angol nyelvű feliratok: Arthur Roger Crane
Karigazgató: Csiki Gábor
Video mapping: Limelight
A gyermekkar vezetője: Hajzer Nikolett