A magyar rockopera- és musicaltermés messze legsikeresebb darabja, az István, a király a kezdetektől, az eredeti lemezkiadás óta nemcsak szimfonikus jegyekkel rendelkezett, de áthatotta a klasszikus operákra jellemző vokális, zártszámos gondolkodás, a nagyszabású tablók jelenléte és a rockmuzsikát egyetemes távlatokba emelő hangszerelés is. A magyar história egyik alaptörténetét Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámáján keresztül megközelítő Szörényi Levente-mű verseit a régi szerzőtárs, Bródy János írta. Szörényi Levente 75. születésnapja alkalmából arra vállalkozik a Magyar Állami Operaház, hogy igazi kuriózummal kísérletezzen: az István, a királyt operai hangszereléssel, operaénekesek előadásában viszi színre. Gyöngyösi Levente zeneszerző munkája Szörényi Levente művészete előtti újabb főhajtásként is értelmezhető (korábban szimfóniát komponált az Illés együttes egyes témáira). Tisztán szimfonikus partitúrája révén és a produkcióban részt vevő operaénekesek által a mű teljességgel megszabadul a kihangosítás szükségletétől, és az Operaház atmoszférájában újabb értékei tűnnek fel. Magyarok milliói tudják fejből az István, a király máig ikonikus dalait – immár áriáit. Az újjászületett művet Szinetár Miklós, a magyar operaélet nagy mestere vitte színre.

Az előadás a Zikkurat Színpadi Ügynökség és a Melody Kft. közvetítésével jött létre.