Doris és George - egy rostélyosnak köszönhetően - egymás mellett ébrednek 1951. februárjának egyik kellemes reggelén. Az együtt töltött éjszaka után George-nak bűntudata támad, hiszen a felesége otthon várja; majd nem sokkal később Dorist keríti hatalmába a lelkiismeret-furdalás, hiszen a férje otthon várja… Elszakadni egymástól azonban nem is olyan egyszerű. Így hát megegyeznek, hogy minden évben ugyanazon a napon újra találkoznak egymással; és ettől kezdve történjen velük bármi, családi örömhír vagy tragédia, ők mindig ott lesznek egymásnak – egy évben egyszer. „Látják” felnőni egymás gyerekeit, esetenként megmentik párjuk házasságát; mi pedig látjuk őket felnőni, változni, megöregedni, veszekedni vagy összebújni. Figyelhetjük őket 25 éven át egy kis szállodai szobában, amelyben megállt az idő, és ahová a szerelmesek vissza-visszatérnek, hogy boldogan éljenek, amíg…?

Bernard Slade 1975-ben írt színdarabját - a színházak meghódítása után – 1978-ban filmre is vitték: a sikeres mű négy Oscar-jelölést gyűjtött be, és azóta is minden idők egyik legjobb romantikus alkotásaként tartják számon. A kétszereplős mű igazi jutalomjáték: a kecskeméti stúdióelőadásban a Danyi Judit-Hegedűs Zoltán művészházaspár önfeledt játékát figyelhetjük – az előadás rendezője Szerednyey Béla.