Delírium  Csáth Géza nyomán

A 2010-es színpadi adaptációt (a Gyarmati Kata dramatizálta 2004-es belgrádi szerb változat részbeni felhasználásával) Mezei Kinga készítette.

Az előadás a humor, a kegyetlenség, kilátástalanság és a be nem teljesült álmok mezsgyéjén jár. A díszlet egy borospince hangulatát idézi, ahol jelentéktelenné válik a napszakok váltakozása, mintegy menedékül szolgálva a felejtés útján járó embereknek.

Etűdök egymásutánja adja meg az előadás történetét, mely abból az alapszituációból indul ki, hogy néhány férfi delíriumos állapotban felidézi azt az eseményt, azt a sorstragédiát, mely beárnyékolta életét. Eleve két világ keveredik össze, egy valós, reális és egy álmokból, fájdalmakból, emlékekből szőtt világ és sokszor már nem lehet eldönteni, melyik az igazabb, mert szimbólumaik, érzeteik, viszonyaik összemosódnak.